Katey's

Hmm... ez strange, megérkeztem Londonba még abban a hónapban mikor kiderült, hogy nem megyek Pécsre, nem maradok Pesten, akkor mit csináljak? Irány London... most két kisgyerekre vigyázok, a kicsi Nadia 2 éves, a nagy meg Ezra, 3,5. Főznöm is kell nekik, meg hát játszani velük. :) A család nagyon szívélyesen fogadott, kedvelnek és persze én is őket. A kisfiú hihetetlen, mindenben segít nekem, mit hol találok, stb.. megyünk az utcán szed virágot mondja one for you, one for Nadia, and one for mum :D:) Nadi alszik délután így frissen le tudom írni ma mi történt... megengedik nekik, hogy az asztalon, vagyis ilyen pult van, hogy azon mászkáljanak. Nadi a pulton, adnék neki egy falat kaját és rosszul lép, majdnem leesett az asztalról, elkaptam de kezemben tányér, villa, simán baja történhetett volna ez nagyon rossz... még mindig sokkolva vagyok hogy mekkora baj lehetett volna... Ő is csak bújt hozzám egy jó 10 percig, jól megijedt.. hát még én :/ a tojás leesett addig Ezra jól belelépett... csoda hogy ma még Nadit nem kellett átöltöztetni mert általában leeszi/leissza magát és napi 3x cserélünk ruhát :) Ma megcsináltam a tegnapra szánt borsófőzeléket, hát kár volt mert szerintük disgusting és jákk, ami annyit tesz hogy fújj, undorító :D na kössz, ennyit erről, életem legfinomabb borsófőzeléke volt pedig :) Tökre elfáradok minden nap pedig ez nem pont az a szar meló amit csináltam otthon... mosoda, borítékolás, egyik jobb mint a másik... tulajdonképpen arra jöttem rá hogy minden melóban el lehet fáradni. 2 kisgyerek mellett főzni azért az se rossz... ha még takarítanom is kellene... tényleg csak akkor tudnék mikor alszanak, amikor ébren vannak le se veszem a szemem róluk mert csúsznak másznak kúsznak és bármi baj történhet... van bennem anyai ösztön bár nem is az enyémek :D még jó.. így is elég hard összemosolyogni a többi anyukával az utcán, mikor tolom a babakocsit... úúúh hát nagyon korán lenne ehhez még :D hálát adok olyankor, hogy nem az enyémek... pff, bulizni kell még menni, ide-oda, sokmindent akarok még amíg egyedülálló, meg nemanyuka vagyok :) Az egyedülálló is fontos, mert ha például lett volna valakim otthon (és nem 1 héttel indulás előtt ismerem meg:D) akkor nem jövök el csak úgy... akkor sem ha a suliban nem jól alakul valami... kitaláltam volna valamit nem egyből jó gyerünk Londonba! ha van valakim az sokat számít, sőt, nem azt mondom hogy csak ez számít, de szerintem ez a legfontosabb az életben és cool a szingli kultusz, ki is használtuk már párszor az előnyeit, de azért mégis jobb ha van valakid... :) Most erőteljesen pihen a szerelmi életem... boldog voltam mert idefelé már a repülőn megismertem valakit aki nagyon szimpatikus (persze nem úgy, ha tehettem volna becsomagolom a bőröndbe a One-t akivel szívesen lennék) de jó volt, mert ijesztő azért úgy eljönni hogy a családod teljesen kiakad hogy úúúúristen csak képen láttál 2 éves kisgyereket, főzni se tudsz, stb... igazából bíztató :D de tudtam hogy menni fog és igazából ez nagyon jó tapasztalat nekem, közben még nyelvet is tanulok, hétvégén majd találkozunk a többi au-pair-rel, elvileg a Picadilly-re megyünk... :)